2017. március 2., csütörtök

Moldvában az élet | 2017. február


Sziasztok!

Ma egy rövid, záróbejegyzést szeretnék megosztani veletek, hiszen a sors úgy hozta, hogy február közepén haza költöztem. 11-én még részt vettem a farsangi mulatságban, erről szeretnék most beszámolni.




A kisebb gyerekekkel maszkokat készítettünk, melyek végül a terem dekorációjának részévé váltak. Miközben ezket a maszkokat színeztük, vágtuk vidám népdalokat tanultunk, farsangról beszélgettünk.
A kicsik számára jelmezes versmondó versenyt is szerveztünk, az ittelőadott verseket is kiválasztottuk,egy részét velem, másik részét a régi-új Emese tanító nénivel gyakorolták be.


Mint azt fentebb említettem, február 11-éntartottuk Csík faluban a farsangtemetést. 13 órakor kezdődött a programsorozat, azzal, hogy a gyerekekkel végigjártuk a falu főutcáját, zajongtunk, sirattuk Jánost, krampuszok és ördögök a járókelők arcát feketére, pirosra festették, aztán végezetül az udvarunk előtt elmondták a kis szövegeiket, melyet Evelin tanító néni tanított be nekik. Ezután égettük el az első Jánost a magyar ház udvarán.
Ezt követően kis szünet jött, amely alatt a gyerekek haza tudtak menni és átöltözni, esetleg ebédelni. Délután az egyik helyi kocsmában (ahol előző hónapokban a karácsonyi műsort és a Márton napi bált is szerveztük) a gyerekeknek versmondóversennyel egybekötöt jelmezversenyt, majd némi gyermekjátékokat tartottunk. Természetesen, mindenki kapott díjat, aki részt vett a megmérettetésen.
Este, a mise után táncház következett, melyre főleg a szülőket, felnőtteket, nagyobb gyerekeket vártuk, de szép számmal voltak még ott a kicsik is.

A bálon először nem szerettem volna részt venni, több okból is, amiből a legnyomósabb a cuccaim összepakolása volt, az idő sűrgetett, én viszont még sehol sem álltam a pakolással. Végül a lészpedi kolléganőm győzött meg, hogy menjek vissza. Először nem nagyon tudtam, mit vegyek fel, minden bálra elfogadható cuccomat haza hoztam február elején, de végül eszembe jutott, hogy a bankett ruhá még nálam volt, így végül azt vettem fel. Nem bántam meg, hogy visszamentem, mert olyan szeretetet és támogatást kaptam a falu asszonyaitól, amilyenre nem is gondoltam volna! Akkor épp nagyon lent voltam lelkileg, ez a bál viszont sokat segített rajtam. Nagyon jól éreztem magam, rengeteget táncoltam, beszélgettem, még söröztem is - tőlem nem megszokott módon. De hát akkor már nem voltam tanító néni, megtehettem. :)


Szerettem volna még további képeket is mutatni a farsangról, de a kollégák még nem töltötték fel a FaceBook oldalra. Viszont az M1-en volt egy pár perces videó a felvonulásról, remélhetőleg még pár hétig/hónapig elérhető lesz online, így akit érdekel, vissza tudja nézni ezen a linken.

Bár én eljöttem 16-án, a moldvai kollégák sűrű hónapot tudhatnak maguk mögött.

18-19-én Budapestre látogattak, ahol a Csángó Bálon is részt vettek, 25-én Bákóban tartották meg a farsangbúcsúztató Csontkirály és Babkirály rendezvényen. Emellett a magyar tantárgyverseny helyi szakaszait is ekkor tartották a tanítók.

Köszönöm, hogy az elmúlt fél évben végig követtétek a moldvai élményeimet. Tervezek még írni ebben a témában, de hogy mikor, azt sajnos nem tudom, és ígérni nem szeretnék semmit, amíg nem biztos, hogy teljesíteni is tudom.

Szép estét kívánok nektek!
Bella
"Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál. " P.S. I love you c. filmből